Johannes Scott-Weijers

Mindig van egy olyan cikk, ami nem akar elkészülni! Nem akarok neki állni, pedig tudom, hogy szó nélkül nem mehetek el mellette! Nem mehetek el Ő mellette, egy angol úriember mellett, aki évekig kiemelkedő résztvevője volt a magyar mahjong életnek. Ha valahol, akkor itt, ezen az oldalon, mindenképpen helyet kell adni Neki, az Ő emlékének! Ő, Johannes Scott-Weiers, már elválaszthatatlanul hozzá fog tartozni a magyar mahjonghoz. Úgy gondolom (és biztosan nem vagyok egyedül ezzel a véleménnyel), hogy Ő is beírta magát az elmúlt pár évben a magyar mahjong történelmébe a többi külföldi főszereplő közzé (Ada és Jan, ...).

Sajnos már korábban is volt egy ilyen hosszan, fájdalmasan készülő bejegyzésem és az sem volt könnyebb a mostaninál!

Igazán még most sem tudom, hogy hogyan is kezdjem!

 

Ami sajnos megváltoztathatatlan, vissza nem fordítható tény lett:

2013.11.19-én kaptuk a hírt, amiről már tudtuk néhány hónapja hogy jönni fog, de reménykedtünk a visszafordíthatóban, a csodával felérő gyógyulásban, ami sajnos most is elmaradt:
"He died in my arms this morning', Ildikó Hargitai wrote on her Facebook page today. Johannes Scott-Weijers has passed away. During his last months, supported by his beloved Ildikó, Johannes fought a hopeless struggle against a wasting disease. Martin Rep remembers a very colourful mahjong player."

Johannes elment!

Martin Rep a Mahjong News-on is megemlékezett Johannesről, akit szerencsére mi is ismerhettünk, szerethettünk, tisztelhettünk személyesen a kivételes tulajdonságai miatt!

Itthon is hiányzott, hiányzik mindenkinek!

Eszter írta a DO fórumon:

"Kedves játszótársak!
Johannesre emlékezünk egy kis beszélgetéssel, gin - tonicozással csütörtökön ( 21 - én ) 18 órától az MMK 11 - es termében.
Ebben az időpontban gyűlnek össze Németországban is hajókázni, pubba betérni, emlékezni közösen Johira..
Olaszországban is csatlakoznak.
Ha úgy érzitek, jönnétek, gyertek,
mindenkit szeretettel várunk!"

DRPS:

"Utolsó képem Johannesről, 2013. február 24 készült. A kórházban. A nagyon súlyos műtét után egy vidám emberrel találkoztunk, akinél könyv volt. Kijött velünk a folyosóra beszélgettünk. Csodálhattuk életerejét.
Beszéltünk mindenről, csak a betegségéről nem bár mindenki tudta, tudhatta.
Én féltem ettől a találkozótól, voltam már ilyenen, nagyon is.
Hihetetlen, hogy milyen erősek az ilyen emberek a halál torkában. Talán Johannaes volt a legvidámabb kis csoportunkban.
Ildikó kitartása hősies és mindenki számára példamutató."

DRPS:

"2012. október 17.
Úgy alakult, hogy ez lett Johannes utolsó látogatása a klubban:"

DRPS:

Ezt a képet Rád gondolva készítettem - hazafelé, az érted tartott virrasztásról (kicsit kerültem).
Nem tudom, hogy most léptél ki a harmóniából, vagy most kerültél bele?

Voltak soha el nem felejthető szavai, mondatai, amiről mindig Ő fog eszünkbe jutni:

DRPS:

"Az az én bajom, hogy szerda óta gyakorlatilag nem haladok semmivel egyszerűen Dzsohannesz körül pörgök.
Szerda este úgy játszottunk, hogy Tatica csinált egy asztalt imigyen:


Ennek a lényege a „vegyes lepcses csao" és a szív. Valamint az, hogy Johannes nem jön soha többet a klubba.
Mindenkinek van egy mondata, ami csak Johanneszt jellemzi pl. a fentiekben:
Valamikor (2013. november 21. 19:17) Palkó írta:
    "TIPIKUS..."
Nagyon szép.
No és itt van az asztal mottója: „vegyes lepcses csao". Tegnap este Klarianyu megjegyezte, (nagyon helyesen), hogy Johannes soha nem kezdte a vegyeslécsőst egyessel. Ez valahogy tényleg így volt.
Ezen kívül? Alkalmazkodtam és este én is „gintonicot" ittam. Aztán megint. Ez volt az emlékital ahogy Zsúrtáék szervezték ugyan úgy, mint nálatok Ildikó - és valószínű még több helyen.
Lejátszottuk Johannes kedvenc magyar dalát a „Most múlik pontosan-t..." és egy Lennont is - (Just Like) Starting Over - mert a Beatlest nagyon szerette és énekelte. Csak úgy..."

Ildikó:

"Drága Barátok, Játszópajtikák!
Sanyi bácsi nagyon jót mondott. Johannes az utolsó percig, iszonyú fájdalmak közt is mosolygott, és viccelődött. Azért voltak fájdalmai, mert gondolkodni, és érezni akart, ezért csak annyi morfiumot vett be, amennyit muszáj volt. Múlt pénteken azt mondta, hogy ő nem hisz ugyan egyéb életekben, de ha egy mód van rá visszajön, és megpöcköli a fülünket, összekuszálja a hajunkat.
Az utolsó percig haza (Magyarországra) akart menni.
Tegnap este hajóztunk az Elbán, virágokat dobáltunk a vízbe, aztán a kedvenc kocsmájában megittuk az összes gint. Sírtunk, és nevettünk.
Köszönöm, hogy velünk voltatok!"

Mi köszönjük, hogy ha csak néhány évig is, de Johannes-el lehettünk, megismerhettük, szerethettük Őt és emlékeinkben őrizhetünk egy ilyen kiváló embert nagyon sokáig!

Imre Miklós (timiki) Sírás

You have no rights to post comments

Szeptember
H K Sz Cs P Szo V
28 29 30 31 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 1

Belépés - regisztráció